HTML

osztályidegen

„Folyékony nap vagyok, s már nemsokára nem lesz bennem árnyék. De nekem is megvannak a szakadékaim, és nekem is vannak éjszakáim, mint a szőlőszemnek, amely a tőkén nevet –, s e tündöklő aranynapokban, itt, ezen az édes, érett, langyos őszön ragyog az éjszínű fekete drágakő, magányom sötéten tündöklő haláltisztasága.” (Hamvas: Magyar Hüperion)

Friss topikok

Linkblog

Az Ideiglenes Köztársaság

2010.02.02. 21:24 tempefoi

 

 

 

 

 

Mint borotva élén a csiga, hajmeresztő egyensúllyal a semmi és egy létező, de rosszul megrendezett brazil szappanopera határán. Némán, nyálkás közönnyel. A Teremtő makacs törvényeinek hűvös biztonságával.

 

Így egyensúlyoz, kúszva az ismeretlen felé, ez az ország.

 

Az Ideiglenes Köztársaság. Alkotmányának datálása egy megszállás véres iszonyát idézik fel, egy minden élő, szerves, értékes anyagot rút halmazzá bomlasztó párt máig tartó hatalomátvételének évét: 1949-et.

 

 

Hipp-hopp, imhol egyszer csak azt olvashatjuk, hogy ez a mostani, az országot vörös polipkarjainak szorítása alatt tartó, sötét múltú konglomeráció törvénytelenül jött létre 1989-ben. 1949, 1989. Negyvenévenként kell egy kis smink.

 

Aztán a jól edzett sakálkar is fel-felcsahol, azt vonítva, hogy az alkotmányt, mely egyébként ideiglenes, és nem hagyta jóvá alkotmányozó nemzetgyűlés, szóval ezt az alkotmányt, jujj, meg fogják változtatni és akkor most mi lesz.

 

Először is ahhoz, hogy valami legyen, az kellene, hogy a magyar nép valami csodaszerű magára találása következtében helyén kezelje a hóhérok, rablók bolseviki csordáját, a hamisan magyarkodók túl hangos, gyanús seregét és a szadista dühvel újra az országot megnyomorítani törő, kalapos-bajuszos terrorcsapatot. A polgári erők bizonyára csak értelmes változtatásokat eszközölnének, ha mindez teljesülne, s egyáltalán teret nyernének ilyen léptékű cselekvéshez.

 

De mindettől eltekintve: miféle szabályzás ez, hogy csak úgy, minden komolyabb legitimitás nélkül hozzá lehet nyúlni az alkotmányhoz? Egy választás kevés felhatalmazást ad erre. Európai példákat tekintve: Franciaországban egy új alkotmány új köztársaság kikiáltását jelenti. Máshol az alkotmány megváltoztatása esetén automatikusan újabb választások jönnek, s az új alaptörvényt a megújult országgyűlés fogadhatja el.

 

S egyáltalán, ami új, az rossz, ebben egyetérthetünk Pozsonyival. Mi a fészkes fenének kell, kellett megújult dühvel hozzápiszkálni a történetileg kialakult, talán a csak a britek által érthető brit alkotmányra hasonló magyar közjogi rendszerhez?

 

 

Nem beszélve olyan finomságokról, mint hogy a hadsereg (van ilyenünk???) katonái nem Magyarországra, a magyar hazára esküsznek föl, hanem a Magyar Köztársaságra ami egy államforma, nem egy ország – ráadásul nem ezerszáz éves; a nemzeti vagyon korábbi, éves elszámolásásról húsz éve megfeledkeztek, így senki nem tudja, mink van, minket lopták már el; a mindenkori magyar állam állandó, mulasztásos jogsértést követ el, hogy nem állítja bíróság elé a genfi egyezmények értelmében háborús bűnöket elkövető, 56 leverésében részt vevő pribékeket.

 

Illegitim, ideiglenes állapotban, mint a csiga a borotva élén.

 

Azért ez-az leválik: zutty, a 35 fölötti magyar nők 50 százalékáról kiderül, hogy elfelejtett gyereket szülni, hopp, mínusz egymillió magyar. Szotty, a százezer fős, komoly szárazföldi erőt képviselő, több mint száz harci géppel fölfegyverzett Magyar Honvédséget gyakorlatilag feloszlatták, haderő-nemeinek nagy része megszűnt. Egy-két éve egy mundért sose szagolt szakminiszter nőies hangon sipákolta világgá gyűlöletét a laktanyákban "dédelgetett" nehézfegyverek iránt, amik szerinte nem kellenek; ócskatelepre is vitték azokat; tán ugyanez a bohóc oszlatta föl a gépesített századot. A légierő gépeit lángvágóval aprították fel, azzal az ürüggyel, hogy beszereztünk néhány, inkább űrrepülésre alkalmas Isten-csudáját. A T-72-es tankokat Iraknak adtuk, a teljes magyar hadiipart szétverték, megszűnt a védelmi kutatóintézet, mely 70 éve fejlesztett ki nem akármilyen fegyvereket.

 

A fővárosban valószínűleg csak néhány, a helyszínre a romokat lepisilni járó ebet érdekelt, hogy barbár, megalázó módon verték romhalmazok egy év óta rothadó halmazává a Zrínyi Katonai Főiskolát, az utolsó magyar katonai erődöt a stratégiai fontosságú Üllői út mentén. Az Üllőin, ahol, valamivel följebb épp az akkor Kilián nevű, több száz éves laktanya volt a legendás Corvin köz mellett az a támaszpont, amely megállította a világ tán legerősebb szárazföldi haderejét, melyhez fogható hőstettet csak Thermopülai hősei vittek véghez a világtörténelemben. És ezen az Üllői úton verik szét senkiháziak az utolsó, még meglevő katonai létesítményt. 

 

(A rendszerváltás valahol itt kezdődött volna: visszaállítani a Ludovikát, újra katonai erőddé fejleszteni a bevehetetlen Kiliánt a Ferenc körút sarkán. S nyugodtan megmaradhatott volna a főiskola is, kitűnő adottságaival a kiképzéshez.)

 

Magyar katonát nem látni sehol, az rontaná az ideiglenesség-képet.

 

Hopp, hullanak le sorban a régi, szent Ország maradványai. Hopp, az elhülyített csőcselék visongva megszavazza, hogy fenébe saját testvéreivel, saját nemzetrészeivel. Már a testrészek eldobásánál tartunk: fenébe azzal, hogy férfi vagyok, az merő fasizmus, nőnek csak a búböskék nők, legyünk váltivarúak, förtelmeskedjünk aberrált pózokban. Lehetőleg délben, gyermekek előtt, a képernyőn.

 

Hopp, országrészek pottyannak a mélybe, melyeket elborít a semmi áradata: mintha már nem is a mi országunk lenne. Agyonvernek minket régi falvainkban, ha csak bemerészkedünk. Erről nem szabad beszélni, szörnyű vegzálásnak vetik alá, aki kimondja: elvesztettük az ország nagy részét, s a főváros több régi, becsülettel épített és kiontott vérrel védett munkásnegyedét. Minket gyűlölő, mindent gyűlölő, új áradat, terjed a semmi.

 

Hopp, ahol mi élünk még, a vidéken, nem tartanak disznót, lovat többé, kacsát, libát sem. Elfeledték a falusiak, mi végre a falu? Vagy nem terem többé a magyar föld?

 

Ha valaki legalább erre az utolsó kérdésre válaszolna.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tempefoi.blog.hu/api/trackback/id/tr421723940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása