Itt folytatnám a Mandiner blogjában írt válaszomat. Amire reagáltam:
Szőcs nyilatkozataiban nekem első sorban a kommunista pribékhad által levegőbe repített Regnum Marianum templom újjáépítésének terve dobogtatta meg a szívemet. Istenem, hátha a vörös börtön lakatának leverése után húsz évvel rájövünk, hogy az ajtó nyitva áll...
Az eredeti, barbár tervtől viszont (verjük szét a Szépművészeti lépcsőjét) a maradék hajam szála is az égnek meredt. Huxley jutott eszembe (milyen ritkán idézik manapság!), hogy "ami régi, el vele, csak így jutunk felfele"
Érdekes/érdemes megfigyelni a régebbi fotókon a Hősök tere és a mai Dózsa György út (mi a frásznak kell a mai napig meghagyni az összes félhülye balos utcanevet, mi a fene köze van egy zűrös, a balos/marxista idióták által túlértékelt, marginális jelentőségű lázongás szervezőjének a Ligethez?) környékét, feltűnik a vörös rezsim agybajos terészetgyűlölete. A Liget szinte a szélső házsorig húzódott, iszonyatos mennyiségű fát vágtak ki a barbárok (és mint említettem, leromboltak egy, csőcselékük korabeli terrorjára emlékező templomot) hogy vonulhassanak apjuk, Sztálin rút szobra előtt. Lehet, hogy elférne egy-két kisebb múzeumi épület is, sokkal fontosabb volna visszatelepíteni az árnyas sétányokat inkább. Az újjáépített templom pedig immár másodszor emlékezhetne a kommunizmus bukására. A vonulós balosok pedig
masírozhatnának nyugodtan Keletre..., de nem a Ligetben. hanem ahol nekik teszik.
Igen aktuális viszont az undorító, ’56 emlékét tudatosan meggyalázó rozsdás vascölöpök eltávolítása, rendkívül szellemes ötlet a Szoborparké, igen, oda való a hisztérikusan üvöltő tanácsköztársasági emlékmű, a lumpenprolikat fegyverbe szólító förmedvény mellé. A 2010-ben megbukott banda is fegyverbe szólította kis híján a pestieket, ki is tették a fegyvereket ugya a tévé mellett egy mikrobuszba, ahogy a Rádió környékén, telefonfülkékben hagytak el néhányat 56-ban, csak most nem jött be a provokáció.
Az említett/érintett negyedek között fontos lenne végre a Királyi Várban (könyörgöm, jusson már valakinek végre eszébe, hogy adassék vissza a Vár régi, becsületes neve, Királyi Vár, az infantilizáló, kádárista ízű budavári palota helyett!) Honvéd Parancsnokság
restaurálása is. Szerény véleményem szerint a világtörténelemben egyedül álló, ami a Várban zajlik, illetve hát éppen hogy nem zajlik. Nevezetesen, hogy 66 évvel egy háború után a főváros kellős közepén ott álldogáljon szitává lőve egy épület, amihez nem mernek hozzányúlni. Miért, a kutya mindenit neki? Telenyomták a ruszkik robbanószerrel? Vagy visszajönnek az urak, ha valaki az épületet régi pompájában felújítja?
Apropó, honvédség. Végre!, több mint 5000 katona védi az országot, talán a tartalékos erő létszáma is meghaladja a 17 főt, történt valami minimális előrelépés. De miért nem lehet visszaállítani a Ludovikát/Ludoviceumot, az épületet
és funkcióját is? No, de erről majd legközelebb.
++ ++
PS: Ezúttal is elnézést WI barátomtól, akinek kedvéért egész bejegyzéseket töröltem, s megpróbáltam jónak és semlegesnek lenni, hogy ne sértsem senki érzelmeit, (No, de annyi tanulságot azért leszűrtem, hogy egyes hivatásos sértegetőkkel és gyűlöletmágnásokkal nem versenyzek, van amiben nem érdemes…) de hát ha engem percenként sértenek, -getnek; Ady mondja:
Milyen hig fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.
Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
