Modoros, cukros, émelyítő. Nem beszélve a Kis (sch)Mukk szédítő bűvészmutatványairól: a Magyar Szocialista Párt politikusából, mint lidérc a záptojásból, kikelt a botrányba fulladt, zavaros megfigyelési ügybe keveredett Xénia-láz nevű, gyatra produkció, élén ezzel a gyanús alakkal, aki a gyanútlan fiatalok adatait tisztázatlan célra begyűjtő szélhámosság kulcsfigurája.
Matrjoska-babaként hopp, előugrott ebből az így keletkezett hányadékból a szenilis, lehetőleg ifjúkorukban az ÁVH-nál tevékenykedő, retrográd aggok gyülekezetét cukros vigyorral lehúzó zsúrfiú. Most a Duna habjait hasítja a malacpofájával, a klipet talán feldobná, ha kétoldalt látható lenne a kiloccsant áradat a folyó két partján.
Nem, Kis Mukk, ez nem a ti városotok. Nem a szénapadláson cincogó élősködőké a gazda egész portája, nem a benne rejtező csúszómászóké a zsíros, jó táptalajt adó, magyar anyaföld.
