HTML

osztályidegen

„Folyékony nap vagyok, s már nemsokára nem lesz bennem árnyék. De nekem is megvannak a szakadékaim, és nekem is vannak éjszakáim, mint a szőlőszemnek, amely a tőkén nevet –, s e tündöklő aranynapokban, itt, ezen az édes, érett, langyos őszön ragyog az éjszínű fekete drágakő, magányom sötéten tündöklő haláltisztasága.” (Hamvas: Magyar Hüperion)

Friss topikok

Linkblog

Kezdődik

2010.01.22. 13:23 tempefoi

 

 

Mint amikor a csatatéren megfújják a harci kürtöket, a tisztek izzadtan ellovagolnak a fölsorakozott századok sorfala előtt, de a tüzérség már dübörögve vonul az előkészítő csapás méréséhez; valami ilyen érzés keríti, kerítheti hatalmába most, a választások kiírásának perceiben mindazokat, akik bárhogyan, bármilyen módon, munkájuk által vagy az ország sorsát személyes ügyként megélő, felelős választóként érintettek a voksolásban.

 

 

Ha bárki komolyan gondolta volna, hogy ez egy európai ország, talán nem orosz rulettet játszanánk négy évente, nem is kontinentális, de talán nagyobb léptékben is példátlan módon néhány hónap alatt lezavarva mindazt, amiben a démosz, a misera plebs contribuens mandátumát áttestálhatja azokra, akik eztán ügyeit intézik, s képviselik a polgárt településén, a megyében, s a Parlamentben.

 

Sakk-matt: úgy-ahogy visszaállított demokratikus berendezkedésünk egyik kiáltó foghíjaként felsőház egyszerűen nincs, a parlamenti választás után hónapokkal következik a helyi. Eleve illő volna akár félidősen elcsúsztatni az önkormányzati voksolást; ha volna ismét második Háza az országgyűlésnek (társadalmi szervezetek, egyházak, stb.), s nem teljes egészében, egyszerre választanák a képviselőket és felsőházi tagokat („szenátorokat”), az ismét véleménynyilvánítási lehetőséget jelentene.

 

S most ne is térjünk ki arra, gyakran mennyire nem érzi magáénak a tudatosan demoralizált és infantilizált, polgárból és nemzettársból lakossá züllesztett magyar választó a voksolást. Akinek a Kádár-pribékek (és utódjaik) a foga után az öntudat utolsó szikráit is kiverték fejéből. Az is a maradék tartás rombolása volt, amikor kommunista firkászok hecckampány-szerűen szidták a negyven évi rémuralom után majdhogynem szabadon (szabadság-e, ahol a fegyőr is indulhat a kiengedett rabok voksolásán?) megválasztott, első magyar országgyűlést, azonnal értelmetlennek nevezve az akkor éppen történelmi jelentőségű munkát végző, a magyar képviseleti demokrácia alapjait újra lerakó testület munkáját. Ugyanők, akik színes, a szerencsétlen magyar prolik tömegeit tökéletesen elhülyítő bulvárlapjaikban gúnyos felhangon számoltak be a szifiliszes rém, a tömeggyilkosságokat és koncentrációs táborok létrehozását elrendelő, „Lenin” nevű különös lény szobrainak eltávlításáról. Ami egyébiránt az idegen megszállás és a diktatúra szimbóluma is volt, ugyebár.

 

Kezdődik. Istenem, csak sikerülne.

 

 

Történelmi fordulat vár ránk: a lengyel típusú fejlődés megkésett változata. Azazhogy a pofátlanul a hatalomba visszacsúszó-mászó baloldal egy kataklizma-szerű összeomlással eltűnik a nemzeti történelem süllyesztőjében.

 

Hamm.

 

Úgy ahogy van: szőröstül-bőröstül.

 

Micsoda fordulat lenne, Istenem.

 

S mennyi fenevad leselkedik már most a vesztünkre. A „sírjukban is megátkozott gazok”

 

(((egy olyan országban, ahol – ilyen Európa-szerte szinte már csak Erdélyben s az igaztalanul hozzá csatolt Romániában van – nem születnek gyerekek, zuhan a népesség száma, boldogabb szomszédainkkal szemben nálunk nemhogy nem sikerül, de nem is próbálják megfordítani az életveszélyes folyamatot))

 

szóval ezek a gazemberek

 

  

elkotródnának végre. Neadj'Isten, valaki előtte még meg is kérdezhetne tőlük: mi a fészkes fenét műveltek itt (velünk), s úgy egyáltalán, mivel töltötték fölös szép idejüket az elmúlt két ciklusban.

 

Nem véletlebn a mellébeszélés, a s nem véletlenül hoznak létre olyan nemzeti színekbe öltöztetett, acsargó mozgalmakat, melyeknek egyetlen deklarált ellenfele a nemzeti közép, az egyetlen kormányképes és ilyetén tapasztalattal már rendelkező, a bolsevik türannoszok számára fenyegetést jelentő parlamenti erő.

 

Micsoda fordulat lenne: szakítani végre – félszázadnál is több idővel utána e kopasz, gnóm dögnek az országból való távozása után – szakítani Rákosi és utódai szörnyű, immár harmadszor is újraéledt, nemzetvesztő uralmával.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tempefoi.blog.hu/api/trackback/id/tr631692594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása