Ha a magyar film a színjátszáshoz hasonló mélyrepülésben nem leledzene (nem fél évszázada, de évtizedek óta), meglátnák Csokonai művének időszerűségét, a töredékben maradt műben ma is felszikrázó feszültségeket, nota bene a mű aktualitását, melyből bomba filmet lehetne csinálni. Adott a Szerző, akinek művét kinyomtatták, csak éppen a nyomdaköltséget kiegyenlíteni nem tudja. Egy órája van, hogy előkerítse a harminc aranyat. Ha nem, mehet a börtönbe. A nyomdász, "a német" és a szerző között érdekes párbeszéd zajlik arról, hogy afféle gagyi divatkiadványok persze tömkelegével fogynak, csak a szépirodalom nem megy. Ettől még a nyomdász szívbaj nélkül lecsukatja az ifjat, ha nem lesz meg a pénz.
Hasonló a cselekménye A dolgok állása című Wenders-filmnek is; a filmbeli film forgatásán elfogy celluloid, kevés a pénz a folytatáshoz.
A második, csak kis m-mel méla Tempefői magam lennék, ki ha nem is poézise, de írásai révén tartja el családját.
S aztán a harmadik; róla kevesebbet tudunk. Ő a történet rejtett hőse, a bejegyzések mögött bujkáló szegénylegény. Mandátuma szerint neki is meg kéne szereznie a harminc aranyat. Reményveszetten rója az utcákat, s közben egyre fogy az idő. Próbálja rögzíteni mindeközben, ami történik vele, krónikásaként és előretolt felderítőként.
