HTML

osztályidegen

„Folyékony nap vagyok, s már nemsokára nem lesz bennem árnyék. De nekem is megvannak a szakadékaim, és nekem is vannak éjszakáim, mint a szőlőszemnek, amely a tőkén nevet –, s e tündöklő aranynapokban, itt, ezen az édes, érett, langyos őszön ragyog az éjszínű fekete drágakő, magányom sötéten tündöklő haláltisztasága.” (Hamvas: Magyar Hüperion)

Friss topikok

Linkblog

A kapu

2009.11.11. 00:59 tempefoi


A németek, akiknek szabad ünnepelni (megfigyelték, hogy nálunk hogy elmaradt annak a spontán, rivalgó megünneplése, hogy eltakarodtak az oroszok?), ledöntötték dominóikat a Brandenburgi kapunál. A börtönben, fogolytáborban szocializálódott rab világa: sokan, főleg a „keletnémetek” – micsoda értelmetlen szó! – úgy érzik, jobb volt, amikor állt a fal.

 

 

A magyarok, akiknek nem szabad ünnepelni (a kedélybeteg főpolgármester ízlését tükröző, májbajos hangulatú Budapesti Búcsút tán ne is említsük), szintén fekélyként hordozzák magukkal a már említett börtönszindróma tüneteit. Sokan közülünk is úgy hiszik: jobb volt a kommunizmusban.

(Gyengébbek kedvéért: attól, hogy  a vége felé ezt már nem üvöltötték a fülünkbe, még az volt a Kádár-rendszer, egészen 1989. október 23-ig)

 

Ocsúdj fel méla szörnyeidből, írja Weöres. Ember, kelj már fel!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tempefoi.blog.hu/api/trackback/id/tr471517023

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása