„…mert eljön, még hanyatlásod előtt eljön”, szeptember lesz, hűvös és gyilkos, levelek torkát véresre sebző ősz, az emberrel pedig egyszerre csak megtörténnek a dolgok. Két egyforma hátlapú kártyát tart feléd a Kéz, most mi van, hazardírozol, de nem ez a lényeg. Hanem a választás, hiszen halandó vagy és akaratodban szabad.
Érzed, hogy döntened kell, e pillanatban ugye végtelenül egyedül vagy, ó éli, éli, lama sabaktani?
Gyorsan cselekszel, az egyik kártyát kihúzod. Öreg, millió éves arc, a szemek figyelmesek. Aztán felgyorsul az idő,
szarvasok járta kertben találod magad, kútba zuhan az elmúlt húsz esztendő. Be kell lépni az oroszlánbarlangba, ideges vagy, érzik rajtad.
Mert eljön az Idő,
még hanyatlásod előtt eljön. Minden, amit mostantól kezdve csinálsz, végleges és végzetes. Megkapod a feladatodat, aztán újabbakat is, amire nem számítottál. Valami hülye betegség is most kap el, mikor, ha nem ebben a pillanatban, a világ homályosabb egy kicsit, ugató köhögés és láz csipkézi a megpróbáltatás sziklaperemeken haladó útját.
Oroszlánok vesznek körül vagy angyalok? Sajátmagadat adod, a dzsigolót, a harcost, a viccmestert, az idegent a cowboyok között. Azt mondják, ne erőlködj. És a karodra teszik a karjukat.
Az érintés hűvös és meglepő. Nyugalom árad szét a szívedben, valami átszakad. Ima hangzik el valahol, döbbenten figyeled. Énekelnek, imádkoznak. Nyugtalanul nézel körül. Egy nap valami hang szólal meg, egy pillanatnyi hideg kékség villan és fehérlő út jelenik meg, egy pillanatra egészen tisztán látod a kijelölt utat., Egy percen belül már megfeledkezel róla, a jelenség nem tér vissza többé.
Új életedbe egy hátizsákkal érkezel, átpakolod a szív megmaradt darabjait az írósztalra, közvetlenül a kislámpa mellé. Májadat diszkréten becsúsztatod az egyik, papírbolt-illatú fiókba, lelked alig tudod időben elkapni, hogy ki ne slisszoljon a nyitott ablakon.
Látszólag minden olyan mint eddig, reggelenként elindulsz, megveszed a buszbérletet, lovadat felszerszámozva elindulsz. Sisakod az egyik hónod alatt, a másik kezedben a kantár, a kard jó szorosan az öveden. Még szükség lehet rá.
