HTML

osztályidegen

„Folyékony nap vagyok, s már nemsokára nem lesz bennem árnyék. De nekem is megvannak a szakadékaim, és nekem is vannak éjszakáim, mint a szőlőszemnek, amely a tőkén nevet –, s e tündöklő aranynapokban, itt, ezen az édes, érett, langyos őszön ragyog az éjszínű fekete drágakő, magányom sötéten tündöklő haláltisztasága.” (Hamvas: Magyar Hüperion)

Friss topikok

Linkblog

Ismeri valaki?

2009.11.21. 00:43 tempefoi

Az egyikük hatalmas taglejtésekkel csoszog, valami lehetetlen kiadványt lobogtatva, újságot vagy mifenét, mindig annál a lámpánál. Fiatal lány, hosszú haját elszántan lobogtatja a szél, bonka járása ügyes szökkenések sorává válik a mord kamionok húsörlő tonnahegyei között. Feltartja a színes szennylapot, és az kiáltvánnyá tisztul a kezében.

 

Köpcös vasutas a másik. Hajnali három és négy között, hazafelé tartva az utcákon, mindig szembejön. Dolgozni indul, s közben az eget kémleli, vagy csak ballag az újabb műszakba, derűs arccal. Ő hozza meg a reggelt, azután kezd virradni, hogy már elhagyta a legutolső nyárfát a fasorban.

Idősebb asszony; felnyög, ha meglátja, hogy kutyával vagy, kiabálni is kezd, Úristen! Kutyája, ha eddig semmit nem is vett észre, morogva kapkodja a fejét, próbál rájönni, hogy voltaképpen mi is történt. Térképpel a kezében száll fel egy buszra és mindenképpen meg akarja tudni, hogy hol van az az utca, melyhez már rég le kellett volna szállnia. Lihegve üldözi a szalagot a bevásárlóközpontban, pedig az mozog, előrevinné az összevásárolt holmit.

Aztán ott van a harminc éve huszonöt éves Quasimodo. Régebben színházi prospektusokat próbált az emberekre rásózni, aztán agresszívan kéregetett. Egy ideig alkoholista volt, s a város legkülönfélébb pontjain mászott elő téglakupacból, falrepedésből, elhagyott kertből. Most ismét fiatalodik, a kannás borokat már nem lóbálja a kezében. Alig várom, mikor kínál nekem egy garantáltan jó minőségű láncfűrészt, ami akciós.

De ne szakítsuk meg a sort, ő egy újabb szereplő, aki öt éve próbálja eladni ugyanazt a láncfűrészt. Több alakban, számos példányban létezik, de a rutinosokat nem téveszti meg. Vajon ki szabadította a városra ezeket a droidokat hónuk alatt a szörnyű szerszámmal?

Aztán a Púparcú, aki az iszonyatos leffentyűjével próbál meg zavart és szánalmat kelteni. Rendkívül agresszívan koldul, ha megszólják, támadékonnyá válik.

S az egykori Városlakó. Most kutya képében áll a rács mögött, így kell leélnie új életét. Keresi a szeretet lobbanását a szemedben, s ha megtalálja, közelebb jön. Nem tudhatod meg a sorsát, csak a tükröt látod, s benne a szomorúság galaktikus mélységét.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tempefoi.blog.hu/api/trackback/id/tr231541012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása