zavaros volt az átkelés, arra emlékszem, hogy az egyik partról valami iszonyatos csetepaté közben indultunk el, hová, a Földre? maga megőrült? ezzel az autóval?. rikácsolta az egyik határőr,
s az arcán láttam hogy tényleg komplett hülyének néz. A verda orra súrolta a folyó beteges-zöld, sűrű habja által fölvetett hordalékot, fényszórói megvilágították az utolsó pillanatban eldobált holmik: nejlonzacskók, cigarettás dobozok, szendvicses szalvéták hadát, ahogy az ócska komp partra eresztett rámpájától néhány méterre megálltunk
nem lesz egy nagy utazás, minek ez a hajcihő, morogta bajsza alá a hátsó ülésen a lengyel, aki eleve ideges volt, hogy vagy két órája nem cigarettázhatott. Az előbb morgott is hogy őt nem érdekli, kiszáll, lehet felőle határállomás vagy akár rakétakilövő ez a tyúkszaros fabódé, ami előtt ennyi órán át torlódik a kocsisor, de türelemre intettem. Tyúkszaros vagy sem, ez lesz a határállomás, innen már a Föld mindössze egy ugrásnyira van. De csak rágta a bajszát, mintha kizárólag a dohányzás érdekelné. Az elmúlt nap során csak akkor láttam mosolyogni, mikor fölvettem, és nem sokkal azután, hogy beszálltunk az autóba, tisztáztuk, hogy magyar vagyok. Mire a dögmelegben elértük az átkelőt, az ing mindkettőnk testére rátapadt az iszonyatos hőségtől, bezzeg az anyósülésen a szőke lány ápolt és hűvös maradt
mert egy ilyen szőke az anyósülésre előbb-utóbb minden utazás alatt odakerül; hogy mikortól ül ott, ebben a kótyagos állapotban egyikünk sem tudta volna megmondani
végül ő oldotta meg a helyzetet: sok munkája lehet, villantotta fogsorát a feldúlt határőrre, és kiszállt egy kicsit, megigazgatva kosztümét,
majd résztvevően végigmérte hátunk mögött a kilométeres kocsisort. A finánc, fölegyenesedve a csomagtartó mögül, ahol fejcsóválva vizsgálta a viharos életű hátsó lámpát, viharlámpa, próbáltam humorizálni, sikertelenül, a finánc most handabandázni kezdett, hogy éppen az ilyen, hangsúlyozta gúnyosan, az ilyen kocsik miatt, mint ez. Szóval az ilyen kocsik miatt állunk itt ennyit, kisasszony, és eszközeit, táskáit kissé megemelve magyarázás közben elmosolyodott, mint valami életre kelt szerszámosláda
de azért a pecsétet megkaptuk, hajthattunk is fel a lélekvesztőre. A Föld a folyó túloldalán lehetett, valami épületfélék derengtek; valószínűleg Svédországnál, egy tengersoroson át fognak minket beléptetni
na és akkor tűnt fel a kiálló zátony, körülötte minta eltűnt volna a víz, mint afféle cezúra lét és nemlét között, a lengyel eldobta cigarettáját
